tegnap meglátogattuk az oroszországi karlasbad híres fürdő és filmfesztivál városát. sokatoknak nem kell bemutatnom, akik jártak ott tudják hogy milyen szép. tényleg szép város, nagyon kellemes hangulatú, kicsit a francia riviérára emlékeztet. a baj csak az volt, hogy túl meleg volt várost nézni és előző nap senki nem aludt túl sokat mert Kevin és a haverjai randalíroztak a folyosón :) szóval mindenki be volt lassulva.

a becherovka múzeum viszont nagy csalódás volt...az idegenvezető csak végigrohant 15 perc alatt a múzeumon, ami amúgy se volt nagy cucc és aztán megnéztünk egy filmet ami kurva szar volt. az egyetlen jó dolog hogy 50 koronáért 3 felest kaptunk. Vitorral akartunk menni még egy kört de nem akadt más jelentkező, szomorú. azt mondták hogy a normál becherovkából napi 2 pohárral kell inni és soha nem halunk meg, a citromosból meg napi 2 üveggel :D nem normálisak...de a többi íz nem jó. a KV14 túl erős a Cordial meg elmegy.

szóval így telt Karlovy Vary. szerdán valószínű cesky krumlovba és ceske budejovicébe (budwar!) megyünk.

elsőnek egy rövid beszámolót kell adnom a pesti túráról. mindenki nagyon élvezte de a legjobb dolog a vár volt, mást nem is igazán sikerült meglátogatni...:D szóval felmentünk a várba ahol éppen fröccs fesztivál volt, amire persze mi is beneveztünk és megittunk jócsomó fröccsöt. Mario Branco és én részt vettünk a lopóversenyben, Mario nem volt túl ügyes, mert szétlocsolt mindent borral :D közpen pedig Roberto beüvöltötte a mikrofonba portugálul hogy fasz.

Fodaaasss!

 innen kezdődtek a kalandok. először mindenkit lefröcsköltünk szódásüveggel és aztán nekivágtunk a várnak ahol összefutottunk két kanadai bácsival :D

did you fight in the second world war? - Zsolt

yes, I did, but I don't remember you from there.. - a bácsi

utána meg két sráccal akik gitároztak, bob dylant énekeltünk velük. szóval viccesen telt a nap és az este többi része is.

ez a hét szörnyű volt itt, nem voltunk sehol csak itt a koliban. de legalább sikerült megélnünk erasmusos életünk legdurvább estéjét... azzal kezdődött hogy vettünk egy rakás rumot hogy fel tudjuk szabadítani kubát amit végülis majdnem elértünk. 5 ember hány ebből 3 portugál, 1 német és 1 lengyel. továbbá Branco széttörte a szobájában wc-t és valahol elhagyta az alsógalyáját... a legdurvább az hogy senki nem emlékszik semmire, totál mint a másnaposokban. lehet hogy valalahol van egy tigris meg egy kisbab. de Tomek szerint a zászlórúdon kéne keresni a boxert :D sajnos nincsenek fotók :'( és magolkottunk a részegségi skálát is.

1. wasted

2. destroyed

3. fucked-up

4. totally fucked-up

5. na shledanou (ez a visztlát csehül)

6. ... - erről jobb ha nem beszélünk :D

7. dekuje moc (köszönöm szépen, és ez akkor van ha hánysz)

de jó dolog, hogy az oroszokkal jóban lettünk, kiderült hogy jóarcok. az orosz tom&jerry-ről beszélgettünk velük

Nu Pogadi! (el foglak kapni)

kikapcsolódásnak nézzétek meg Natasha kedvencét :D www.youtube.com/watch

a hétvégén meglátogatjuk Karlovy Varyt

 azt hiszem nem mi vagyunk az elsők akik a mocsári szörnxyet felfedezik, de itt feltétlenül meg kell említenünk. elég komoly figurák vannak benne meg a szöveg se rossz :D

www.youtube.com/watch

ez meg valami tv műsorban lehetett...

www.youtube.com/watch

eszembe jutott egy vicces történet. igazából annyira nem is vicces, de én röhögtem rajta, persze ha velem esik meg akkor nem nevettem volna.

szóval a múlt héten, amikor az absinth estét tartottuk - és mindenki legalább 2 felest megivott de a rekord a 4 volt - elmentünk az utolsó presentation battle-re. itt mindenki megint megőrült és vicces szemüvegeket hordott mindneki :D persze az csatát a franciák nyerték. a lényeg nem is ez, hanem hogy hajnalban metróval mentünk haza és pedro elaludt a kocsi végében mi meg megfeledkeztünk róla és nem keltettük fel amikor leszálltunk.

másnap hallottam a történetét: element a depóba, onnan a másik végállomásra és vissza a depóba aztán a kettő között felébredt (mustek) és hazajött. amikor megérkezett kurva ideges volt és azt üvöltözte hogy "kurva caralhio" azóta nem láttam és nem is hallottam róla, kicsit berágott ránk...:D

lehet, hogy ezt nem kéne ide kiraknom, de ennél jobb összefogalót nem tudok adni Vasilisről és fontosnak tartom, hogy írjak róla... Roberto szavai:

Wernicke-Mann gait, Buscek, menza food, the tecnique of touching the ass, your problems with the names, Zoan and Dilay, the several times that you threw up in 22, "what am i doing here?", the radiology professor and his tissues, the bidè in the library, the lady of the cloak room unable to say goodbye, the muffins in Narodni trida and nash-caralho, pasta with tuna, fantastisky dobrodruzstvi in the reception, Rex and Jana Massaryka, the triumvirate between me you and Zsolt, your mother's towels and their expensive price :)..don't forget anything, my friend! To nenì tak moc!!! (..it's not so much!!!)..Our pathways will cross again..Nothing ends if you don't let it end..

ma hazautazik Vasilis, felbomlik a triumvirátus. kicsit elszomorít a dolog, biztosan hiányozni fog. ő sokkal közelebb állt hozzánk, mint Guillerme, ő a folyosónk nem hivatalos lakója :) tegnap ajándékot csináltunk neki, egy cseh zászló, amin fényképek vannak és mindneki írt egy-két szövegbuborékot a képekhez, nagyon jó ajándék. és annyira meg volt hatva :) a képeket nézegetve nekem is eszembe jutottak az együtt eltöltött hetek, már nekünk sincs túl sok hátra...

persze nem hagytuk hogy eluralkodjon rajtunk a szomorúság, ezért elmentünk a cross clubba fantasztikus kalandokat keresni. mert mostanában azt szoktunk és még a recepción is megkérdeztük, hogy hol találhatunk, de csak annyit mondtak hogy jöjjünk vissza munkaidőben, pedig csehül kérdeztük :D

aztán amikor hazaértünk anna masarykával - aki egy kirakati baba és Mario lopta valahonnan - bejártuk a fél hostivart de nem találtunk túl sok izgalmas dolgot vagy fantasztikus kalandot. viszont nekem is sikerült beszerezni egy táblát, amin a villamos megállói vannak, tökéletes szuvenír

bizony, szombaton marihuana marchon voltunk. gondolom nem kell elmagyarázni, hogy miért menetelt a fiatalság...:D

az egész azzal kezdődött, hogy előző este az Dog Pubban voltunk - aminek a neve valójában Ujezd - előző este és megbeszéltük, hogy mi is vonoljunk fel. a baj csak az volt, hogy délben kezdődött a menet és mi 5 körül értünk haza... szerncsére Vojtek felébredt és riasztott mindenkit. bejött a szobámba és a kezembe nyomott egy cigit...:D aztán elindultunk a vencel térre, ahol a fiatalság gyülekezett. itt ízelítőt kaphattunk, hogy milyen is lehet egy valódi vencel téri tüntetés -  68 szelleme ismét visszaköszön. voltak akik ember méretű jointokkal rohangásztak és majdnem mindenkinél volt valami transzparens.

innen gyalogosan közelítettük meg a zizkov nevezetű checkpointot- itt van egy tv torony, ami úgy néz ki mintha a star warsból szetdék volna és arctalan csecsemők másznak rajta - és az eligazítás után megtámadtuk a közelben lébő dombocskát, ahol már komoly erők sorakoztak fel, hogy egy kis nyári fesztiváli feelinget csempésszenek a tavaszi prágába. itt mi is elfoglaltuk a harcállásainkat. a kis fesztivál nagyon hangulatos volt, koncertek, sok ember, ami kell, és mindenféle cuccot lehetett kapni, amiben zöld van... süti - nem jó - sör - nagyon nem jó - jégkrém - elmegy, de szerintem sima fagyi volt zöld ételfestékkel. az egész délutánt itt töltöttük, az idei év egyik legjobb szombatja volt :)

utól kell érnem magam, a hétvégén nem volt sok időm blogolni, annyi mindent csináltunk; itt voltak Roziék és várostnéztünk. de először Máté és Bibi szülinapjáról kell beszámolnunk. 

Máté szülinapja eredetileg Berlinben telt és sikerült egy nagyon őrült estével "emlékezetessé" tenni. de a többiek is fel akarták köszönteni, így hétfőn sikerült meglepni. a lányok beállítottak egy tortával és szépen elénekeltük amit kell, utána meg folyosóparty. szegény Mátét nem hagytuk szakdogát írni... a srácokkal meg becherovkát ajándékoztunk neki és kipróbáltunk egy új itlat: a becherovka tonicot. nagyon jó cucc, ne hagyjátok ki, jobb mint az A-koktél és a barackbarack!

Bibi szülinapja másnap volt és hasonlóan vidáman telt. a legviccesebb az volt, hogy kapott egy kis rózsaszín malacot, amit be lehet kapcsolni és akkor elkezd mászni és röfögni és nagyon vicces :D ciccolinának neveztük el, ha már úgyis olyan híres ezen a folyosón :D

 mostanában mindenki azt mondogatja nekem, hogy néha erős olasz akcentusom van. például amikor azt mondom hogy "tomorrow" (persze Draculásan). nem hiszem, hogy ez olasz lenne, inkább magyar :) de a múltkor az ocko nevű klubban megkérdezte egy srác, hogy olasz vagyok-e, mert hogy olyan az akcentusom... kezdek nem örülni ennek... és ráadásul Roberto azon nevet, hogy néha visszakérdezek vagy megismétlem a mondot egy fontos szavát :) valahogy így kell elképzelni

we have to sign for the Gym! - Roberto

the Gym - Zsolt

kedves olvasók, elnézést kell kérnem, hogy mostanában olyan ritkán írunk a blogra, de - ahogy Máté tökéletesen leírta - a 22-es csapdájába estünk.

ezen a hétvégén Berlinben voltunk. nem akarok sokt beszélni a városról, elég annyi hogy hatalmas és lenyűgöző. ahogy az utcán sétálsz folyton hősök tere vagy nagyobb méretű terekbe és parkokba botlasz. itt minden gigantikus, a főpályaudvar úgy néz ki, mint egy űrállomás. a brandenburgi kapuban kicsit csalódtam, azt hittem, hogy sokkal nagyobb, de a tv torony és a reichstag jobb mint vártam. de a kedvencem talán a checkpoint charlei volt :) (itt vettem egy kurva jó mágnest, de elhagytam :'( ) a többieknek nagyon tetszett a poszt-kommunista világ. Vasilis és Branco kedvence a trabant volt és a jellegzetes hangja... hát igen, akik nem a vasfüggöny mögött nőttek fel azoknak ez új élmény :D

másik kedvencünk Brancoval az "ampelmann" nevezetű közlekedésilámpa-emberke. találtunk egy ampelmann-ra specializálódott boltot, ahol mindenféle beteg ampelmann cuccot lehet kapni a szappantól elkezdve a ruhákon, szovacson át a gumicukorig, csak az ampelmann-wc papírt hiányoltuk. akartam venni egy lámpát de túl drága volt, úgyhpgy csak egy bögrét meg egy mégnest szeretzem be, de ez is nagyon állat :D

ez a város nekem való, jó lenne itt élni. ez a város tényleg sosem alszik, éjjel 3-kor tele vannak az utcák emberekel és a metró vagy a hév még éjszaka sem áll le. egy érdekes negyedben laktunk - a hostel nem volt kimondottan jó -, az utcában csomó kajálda volt (kebap, currywurst, kína) és rengeteg fura emberke mozgolódott ezen a környéken. a falak tele vannak street art cuccokkal, graffitik, stencilek, de a legjobbak a berlini falon voltak, még keith harring is festett itt egy képet. ez a kép például egy játszótér mellett volt.

szóval az éjszakai élet nagyon jó, de sajnos nem találtunk egy igazi berlini underground szórakozóhelyet. ahol voltunk az vagy túl drága vagy rossz volt. de találtunk néhány érdekes és jó bárt. Máté még egy melegbárba is el akart menni, de nem tudta meggyőzni a többieket :D pedig azon az éjszakán őrült dolgok történtek, ismét :D

elsőre ennyit a városról, telán később még írok róla

tegnap a kedves orosz szomszédaink folyosópartit tartottak. Roberto megpróbált velük beszélgetni, de nem képesek kommunikálni az "imperialista, dekadens nyugati söpredékekkel". pedig még Rexet - a kutyát - is bemutattuk neki, de ő nagyon nem szereti az oroszaokat, Robertonak be is kellett zárnia a szobába :D

the russian sunshine - Roberto

ma egy remek délutánt töltöttünk a koli előtti parkban. reggel megírtam az esszém, aztán lementünk vasilishez, dumáltunk, belenéztünk a boratba meg a félelem és reszketés las vegasba. utána kimentünk a parkba, cigiztünk, fociztunk, fűbenfekve sorfalat építettünk. talán veszünk a vizipipát :) most értünk vissza az albertből, ahol napszemüveget hordtunk, mert jobban láttuk így :D és most készülünk beatrice partyjára.

de mielőtt elmegyek el kell meséljem a csütörtök esti kalandunkat... ott kezdődött az egész, hogy el akartunk meni bulizni a blind eye nevű rock-pubba, öten jelentkeztünk önként (roberto, branko, george, vojtek és én), hogy mi majd később megyünk a többiek után de nyilván lekéstünk az utsó villamost és éjszakaival kellett menni. persze rosszra szálltunk és a sofőr se segített, szóval legalább 3 féle villamost kipróbáltunk és legalább egy tucat emberrel beszéltünk :)mire elkeveredtünk a város egyik szegletébe amit senki nem ismert. minden helyet nadrazi-nak vagy namesti-nek hívnak.

Nadrazi/Nadrazi.....Namesti/Nadrazi.....Namesti???? CHANGE NADRAZI!!!!!!!

megkérdeztünk egy pasit, hogy merre menjünk de ő csak oroszul és németül tudott, meg persze csehül de nem akart vojtekkel beszélni aki lengyel és tud csehül. végülis találtunk egy villamost, amivel elkeveredtünk a pub közelébe, de nem tudtuk pontosan hogy hol van. egy csomó boltba bementünk megkérdezni, de mindenki mást mondott, közben persze mókáztunk és söröztünk. szóval jól éreztük magunkat :D végülis meglett a hely, miután megállítottam egy pizzával mászkáló amcsit. tehát az utazásunk 3 órátt(!) vett igénybe és nagyon kifáradtunk... bementünk a helyre, a társaság fele már rég lelépett és a többiek rögtön elaludtak, brankó csak egy kamikáze után én meg szarul lettem... ez az este nagyon elbaszottra sikeredett, de élveztem a nagy részét, vicces volt :D

KAMIKAZE...Branco...KAMIKAZE!!!

ez a fogalom biztos, hogy létezik, vagy ha nem is, a 140nappraga megteremtette azt.

ugyanis az élményblogolásban egy hatalmas ellentmondás lappang, amit hamarosan fel is fogok fedni.

tehát ha a fenti tevékenységet akarja űzni az ember, mindenekelőtt élményeket kell gyűjtenie. ez elsőre nem is tűnik olyan komoly feladatnak, de ha belegondol az ember, mi van ha nem történik vele semmi? bizony-bizony, ez egy igen komoly probléma. ekkor jön az önismétlés mocsara: micsináltunk? partiztunk. és azután? hazamentünk aludni.

de most jön a legfontosabb: az élménygyűjtéshez idő kell. rengeteg idő. azt hinné az ember az erasmus-lét csupa móka és kacagás. (...) hmmm, valójában ez így is van, de mindez rengeteg időt emészt fel. és mi történik, ha az ember élményeket gyűjt? (na mi?) nincs ideje blogolni. (há, bizony!)

szóval: minél inkább belevetjük magunkat az élményvadászatba, annál kevesebbet tudunk megosztani azokból. ez az élményblogolás 22-es csapdája.

ennélfogva az alábbiakban tíz rendkívül unalmas dolgot fogok közzétenni (elvégre van időm blogolni, láthatjátok). kérlek, olvassátok végig a listát.

1. a hostivar-i menzán zárás, vagyis kettő előtt húsz perccel, amikor már elfogyott az összes szemét, jó kajákat adnak.

2. Bianca kabátját tegnap este ellopták a presentation partyn. szegény kabát nélkül ment haza és nem fogadta el egyikőnkét sem, pedig mi próbáltunk úriemberek lenni.

3. Branco aggódik az egészségéért. ezért minden nap szív egy kis füvet, hogy csökkentse aggodalmát.

4. az előbb kb egy órára elment a net. mindenki kint ácsorgott a folyosón, közösségi élet folyt. visszajött a net (mint láthatjátok), a folyosó ismét üres.

5. a görög lányok kérés nélkül mindig adnak nekünk csokit, narancsot és kávét. nem tudom, miért. talán azért, mert görögök. kiírtam az "indul a görög aludni" mondatot a falukra. persze magyarul, mert angolul nem ugyanaz visszafelé. 

6. múlt héten zsolttal egy egész délutánt shoppingolással töltöttük. én vettem két pólót és egy napszemüveget, zsolt két szemüveget vett (az egyikben úgy néz ki mint egy atomtudós) és egy pólót.

7. Nataliának (Nasa, PL) és Alessandrának (Ale, IT) tetszett a moszkvatér, mármint a film. de náluk nincs szerenád, se olyan nagy ballagási hepaj.

8. hostivar-ban minden folyosó falára felkerült egy figyelmeztetés, miszerint: "it's unpossible to put any papers on the wall." nem értem őket, elvégre lehetséges, nekik is sikerült, max nem megengedett. (najó, ez a pont talán nem unalmas, sőt)

9. az egyik cseh tanárunk a választásokról kérdezett minket. igazán kedves volt tőle.

10. Benjamin (Beni, D) tegnap este megtanított nekünk egy vicces ivós kártyajátékot. csapkodni kell az asztalt meg a homlokunkat.

Kedves Fergeteges Élményekre, Szaftos Sztorikra, Felhőtlen Szórakozásra Vágyó Nyájas Olvasók! az élményblogolás nem olyan egyszerű műfaj, ahogy azt ti gondoljátok. 

ez a hét izgalmasabbnak ígérkezik, mint a múlthét. mindenki visszajött bécsből és most már nem eseménytelen a folyosó. hétfőn el is mentünk a Roxy klubba, ami nem annyira jó hely, de csak ez volt ingyenes. de indulás előtt még megittunk néhány kör pálinkát a lányokkal, amit még otthonról hoztak. szóval jól szórakoztunk :) és sikerült megkoronázni az estét azzal, hogy a mekiből eltulajdonítuttunk egy ülőpárnát. jól fog az jönni a folyosópartykon :D

tegnap éjszaka Prága macskaköves utcáit járva felfedeztünk egy érdekes bárt. a hely hangulatos pácolt fabútorokkal van berendezve és meglepően nagy. van egy pincerésze is, ahol könnyű eltévedni, egy kicsit olyan, mint egy labirintus vagy egy borospince. az árak nem a legolcsóbbak, középkategória, de egy eddig számunkra ismeretlen barnasört vernek csapra: a Mastert, az íze kicsit kávés, de mégis édes.

de a legjobb dolog ezen a helyen az ukuleléző és harmonikázó amerikaiak voltak. egész este játszottak, később oda is mentünk hozzájuk, hogy játszanak még és mi is beszálltunk énekelni. mondjuk sokszor nem tudtuk a szöveget, de néhány bob dylan és bob marley azért ment :)

hát igen, lassan 1 hete már, hogy újra itt vagyunk szeretett kolinkban. ez a hét izgalmak nélkül telt el. semmi érdekes nem történt, nem jöttek rendőrök sem :) és majdnem mindenki szereti a túró rudit meg a negrót :D Natalia is megérkezett lengyelhonból és hozott megával mindenféle jót. Máté kapott egy üveg mézbort én pedig egy üveg wyborova lemon vodkát. aztán másnap Nasa csinált egy lengyel vacsorát, leves, valami töltöttkáposzta-féleség és rengeteg házihús tormával :D utána meg végre meglátogattuk a lucerna klubbot, ami nagyon jó kis hely. 2 szintes és lent van egy óriási tánctér és még a zene is jó volt, nem is volt túl sok ember és a legjobb, hogy megint találkoztam a gyönyörű izlandi lánnyal :) de megint nem sikerült :( igaz történet.

ez a hétvégée elég unalmasnak ígérkezik. szombat fél 9 van és nem történik semmi, Máté elment megnézni a controllt Nasaval és Alessandrával. de ezen kívül semmi, a folyosó üres, mert mindenki elment bécsbe. elég lehangoló...

annak viszont nagyon örülök, hogy a végre itt van az igazi tavasz. sokat süt a nap és megleg van. de ma mondjuk kicsit szeles és esős volt, remélem nem marad így.

úgy érzem, hogy írnom kell a többiek budapesti élményeiről.

a városnézős rész annyira nem érdekes, mindenki le volt nyűgözve, hogy milyen szép hely ez a bp. a legfontosabb részeket megnéztük, első nap buda, második (hangover-day) nap sziget, harmadik pest. de talán legjobban a vásárcsarnok tetszett mindenkinek, ahol mindenféle magyaros életelt ki tudtak próbálni. nah meg a váci utca

az éjszakai élmények sokkal viccesebbek. az első nap az akácfában voltunk, ahol kipróbálták a macifröccsöt és az összesféle ízű páleszt, ráadásul éppen akciós volt. a kedves néni aki a puharakat szedi össze meg nagyon mérges volt ránk, mert a többiek bementek a személyzeti wc-be, és a nő kitalálta, hogy összetörték az ajtót, szerencsére nem lett belőle semmi. 20 perc múlva megjelent egy asztalos, aki megszerelte az ajtót egy elképesztő méretű kalapáccsal. :D ezek után elindultunk a corvinra, de útközben megálltunk lángososzni és durbincsozni... a kevertet - angol nevén 'mixture' - már kevésbé bírták, de megitták, sőt vinni is akarnak belőle haza (ha minden rosszra fordul remek megoldás), mint a többi piából. persze a napiszarra készültek pózolj csövessel képek :D a corvintetőre lifttel mentünk, ami igen szürreális élmény volt... az este végül a szódában végződött. Imke bevetette 'fárasztó német humorát' és a pulira meg az arany ászok szlogenjére kitalált angolosítást.

the hungarian dog = dog marley

SÖröm = don't worry beer happy

másnap a többieknek elég  másnaposak voltak, ezért mentünk a szigetre. este pedig az oportóba... ez a hely igazán tetszett a többieknk. a falon lévő újságokat olvasgatták az olaszok, mert olaszul volt egy pár. és viccesnek találták a kis lenin fejet meg az úttörő cuccokat :D de ez az este nem volt olyan durva mint az előző, semmi izgis nem történt.

de a bp-túra szlogenje a 'camporrella'. ez egy olasz szó és annyit jelent, hogy a semmi közepére vagy az erdőbe kimenni baszni. ez a kifejezés akkor vetődött fel, amikor a szigeten sétáltunk a fák között. ezek után folyton vissza-visszatért. az olaszok elmagyarázták, hogy ez azért szükséges és jó dolog, mert ha együtt laksz a szüleiddel akkor máshogy nem tudod megoldani. Sanna, a finn lány teljesen ki volt akadva ezen, hogy ő 22 évet élt és nem tudta hogy mi folyik olszországban. persze hallottunk szaftos sztorikat is... és egy smart is megfeleő erre, sőt tudod használni az alkatrészeit... :D de az olaszok azzal végekeztek, hogy a állatok mindig camporellára mennek :)

breaking news!

ma ismét egy hostivar buliban voltunk, most a 7. emeleten. igazából nem volt sok kedvem lemenni, de vasilis meggyőzött, hogy menjünk le, mert van egy üveg bora amit meg akar inni. ok, lementünk. a party nem volt túl nagy, sem túl hangos, de a bajuszos security guy megint felbukkant és mondta hogy csönd legyen, persze senki nem hallgatott rá. vasilis és én elkeztünk beszélgetni arról, hogy mi lesz ha megint jönnek a rendőrök és kidolgoztunk egy szökési tervet. ha megjönnek a rendőrök a folyosó végén lévő tűzlétrán menekülünk (ami egyébként zárva van, mert a padló része, de ki lehet nyitni). ezek után 10 perc sem telt el és megjelntek a rendőrök... vasilis felkiáltott, hogy Police! én meg elkezdtem rohanni ő meg utánam, leugrottunk a 6. emeletre és bekéredzkedtünk a görög lányok szobájába, ahol 1-2 óráig meghúztuk magunkat.

miután visszatértünk megkérdeztük, hogy mi volt és most 3000 korunát kellett fizetniük a többieknek. de állítólag egy russian(! '68) whore hívja ki állandóan a rendőröket. egyszer fel fog kelni a szovjet elnyomás ellen a nép! sose bízz meg egy oroszban!

te tudod hava kell menni, mindig megtalálod a bajt. - Máté

jobb lesz ha egy időre meghúzom magamat... magyarország talán megfelelő lesz

tegnap este felpörögtünk, majd túlpörögtünk, aztán gyorsan lehűtöttek, hogy aztán a tetőn szellőztessük ki a fejünket.

minden a café bar nevezetű kicsiny kocsmában kezdődött tegnap délután, ami hostivar fellegváraihoz a legközelebb eső sörmérő. ott megismerkedtünk egy cseh gyerkőccel, aki a charles university-n filmszakos és egész jó arcnak tűnt...

nem, minden ott kezdődött, hogy bene, szeretett roberto-nk szobatársa kiköltözött és egy rövid roommate-casting után a napfényes itália gyermeke rálelt egy tomek nevezetű lengyel jelentkezőre, akinek nem szerény érdemeit tovább fényesíti, hogy jelentőségteljes hangcuccal rendelkezik, és mivel a korridor állandó hangfalproblémákkal küzd, örömmel vettük az új lakótárs érkezését.

rosszul tettük...

nade visszatérve a cseh gyerekre, meghívtuk tomek welcome partijára hostivarba (ááá, összeérnek a szálak!). csak aztán probléma volt vele, iszonyatosan berúgott és megvadult, úgy kellett szerencsétlent lehűteni, ráadásul a söreinkre is rájárt. de aztán sikeresen rábírtuk, hogy amennyire képes, vánszorogjon már haza, mert itten bizony nem szívesen látjuk éjszakára.

jól tettük...

ugyanis később kihívták a rendőrséget. (ááá, micsoda fordulat!)

de a figyelemfelkelő flash forward után kicsit még vissza kell térnünk történetünk jelenéhez. ugyanis megjelent vala egy nagybajuszú security guy, aki belépvén a folyosóra, odalépvén a notebookhoz, lehalkította a zenét. de csak kicsinység, ez nem gátolta vala minket tomek welcome partijának további - tegyük hozzá - a korábbinál fergetegesebb folytatásában.

ámde akkoron felbukkan négy (!) policemen, a nagybajuszú security guy és a visítozó portásnéni. ez a népes és - tegyük hozzá - nem túl nagy intelligenciával, valamint angoltudással megáldott kompánia nem azért jött, hogy belépvén a folyosóra, odalépvén a notebookhoz, lehalkítsa a zenét, hanem hogy - készüljön fel, Nyájas Olvasóm - megszüntesse, meggyilkolja, megsemmisítse azt!

de ez persze még a kisebbik baj lenne, hiszen a Nyájas Erasmus Diák meg is van ideig-óráig zene nélkül, de mikoron a nagy zűrzavarba a négy (!) policemen "identity card" és a visítozó portásnéni jellegzetes és - tegyük hozzá - a négy (!) policement túlharsogó "dormitory card" ismerősen csengő szókapcsolataira voltunk kénytelenek elhalkulni, az kérem, nem volt tréfadolog.

a megszeppent és Nyájas Erasmus Diák persze odaadta a diákigazolványát.

és persze ezt is rosszul tettük...

ezek után nem csak a visítozó portásnénit kellett tovább hallgatnunk - az ő kérését ugyanis nem teljesítettük -, hanem büntipénzt is fizetnünk, ami - nem kell hozzá jóstehetségnek lenni - valószínűleg nem a Büszke Cseh Rendőrkapitányság BecsületKasszájában fog landolni. mikor érdeztük, hogy mire fel is kell nekünk 2000 koronát fizetnünk, az volt a válasz, hogy - egy kedves, a folyosón lakó cseh lány tolmácsolásában - vagy fizetünk, vagy mehetünk holnap haza. úgy értem, hazahaza. és, kérem, ez sem tréfadolog.

ezek után a Nyájas Erasmus Diák már nem sokat töprengett a Büszke Cseh Rendőrkapitányság BecsületKasszájának további gyarapodásának kérdésén, ugyanis, ha nem fizet, nemhogy a Nyájas, de az Erasmus jelző is szaftos knédliszeletként hull neve elől a feledés felmosatlan menzapadlójára.

kinyögve a pénzt, visszakapva igazolványainkat - kivéve a dormitory cardot, mert azt a visítozó portásnéni minden próbálkozása ellenére ode se adtuk -, savanyú arccal figyeltük a távozó, népes és - tegyük hozzá - nem túl nagy intelligenciával, valamint angoltudással megáldott kompánia a beteljesített bosszútól diadalittas elvonulását.

ezután történt, hogy ki kellett mennünk a tetőre és belesírni bánatunkat az éjszakába. egyesek csak pisiltek.

szerencse, hogy időben hazazavartuk az öntudatlan cseh filmszakos kollegát, mert ha ráadásnak még egy külsőst is itt találnak a cseh rend védelmezői, talán még nagyobb kalamajka keveredik ki az egészből.

másnap, felocsúdván első fájdalmunkból, az e-mail fiókunk tartalma szolgált egy további kellemetlen meglepetésssel. hadd idézzem az üzenet szerény, de teljes szövegét:

"Warning for gross disregard of the conditions of accommodation, see Artikle V, paragraph 2 of the accommodation contract.





Repeating breaking of the rule about night hour silence and holding parties will result in suspension from the dormitory.



If any other breaches an accommodation contract, you will be immediately moved out from this dormitory.





Campus manager 30.3.2010"

Hadd emeljem ki az egyszerű, de lényegretörő fogalmazásmódot, illetve a bekezdések, vagy sorközök szellősségét, amely minden kétséget kizárólag a mi erkölcsünk és értékrendünk szellősségére kívánja szerkezetileg is felhívni a figyelmet.

mostantól a Nyájas Erasmus Diáknak minden lépésére figyelnie kell, akár a kollégiumi hétköznapok langyos sodrában is.

és hogy ki a felelős? bene, mert kiköltözött? tomek, mert nagy hangszórói vannak? a nagybajuszú security guy, mert nem vette le eléggé a hangerőt? a négy (!) policemen, mert igazoltattak? a visítozó portásnéni, mert másnap szólt a campus managernek?

az igazság talán sosem fog kiderülni.

egy biztos: a Nyájas Erasmus Diák minden körülmények között ártatlan.   
 

a múlt hét nem volt túl izgalmas de azért történtek velünk érdekes dolgok. ezen a héten teljesen magamévá tettem a dél-európai életformát: ha lehet későn kelek, 9-10 körül vacsorázok és 11 után kezdünk el készülődni a partyra. a péntek este is hasonlóan telt. készülődtem a szobában, amikor is megjelent a siberian-sunshine-guy, akiről már hallhattatok :) egyébként ma láttam az igazolványát a recepción, biztos részegen elhagyta. 1 óra körül indultunk el a városba Vasilis-szel, Robertoval és a portugálokkal, hogy megnézzük a a dog-pubot, aminek valami klub újezd a neve. ez egy olyan hely, ami tele van kutyákkal. szóval elindultunk és a villamoson találkoztunk egy totál részeg exjazzénekessel, aki harmonikázott és dobolt és a trombita hangját utánozta, mintha egy kusturica moziból lépett volna ki a fickó :) aztán megérkeztünk a bárba, ahol sajnos egy darab kutya nem volt :( helyette viszont láttunk kokaint szívó emberkéket - azt vártuk, hogy mikor alakulnak át kutyává. és hajnal 7ig filmekről beszélgettünk. úgy éreztem magam mintha egy filmben lettünk volna.

hogy teljes legyen a rossz bulik hete szombaton házibuliba mentünk, de amikor megérkeztünk vége lett, mindenki az utcán állt, pedig csak fél 12 volt. ki akarták hívni a rendőrséget, mert hangosak voltak. utána meg elmentünk a vagonba, again...

tegnap semmi érdekes nem történt, esszét írtunk. az egyetlen vicces dolog ciccolina volt. Roberto nem akarta elhinni, hogy a parlament tagja, és ezért megnéztük wikipédián és a zöld-párt tagja - szereti a természetet :D és kiderült, hogy ő énekes is. Muscolo Rosso az egyik és szerintem az egyetlen dalának a címe, a cím azt jelenti, hogy "vörös fasz", Roberto lefordította nekünk, gondolom nem szükséges leírnom :D de hallgassatok bele, kegyetlenül ergya

https://www.youtube.com/watch?v=d8kbQ_fgV7c

és készüljetek az érkezésünkre - pénteken már otthon leszünk. hozzuk a svéd huszárt, olaszokat, görögöket és a német Imkét. aki szeretne velünk jönni várost nézni az csatlakozhat, de partyzni kötelező jönni még vasárnap is! :)

Nyájas Olvasóink!

elnézést kérek, hogy fojton elnézést kérek, de most is elnézéseteket kell kérnem, hogy csak ilyen későn, konkrétan 12 nap elmúltával írok nektek.

mindjárt magyarázkodással, önsajnáltatással és menőzéssel kezdeném: az elmúlt egy hónapban 87.944 karaktert kellett virtuális papírra vetnem (metropolis cikk:32.976 + román újhullámos cikk:18.033 + fél szakdolgozat:36.935) nem számolva az angol nyelvű esszéket (azokból majd a félév végén csinálok egy beszámolót, külön kimelve, hogy vajon hányszor írtam le a "holocaust" és a "second world war" kifejezéseket, ugyanis érthetetlen módon csak ebben a témában nézünk filmeket a search for identity órán).

csak hogy még jobban kiemeljem a hetem tragikusságát, elmondom még, hogy csütörtökön volt, amikor az első sörömet megittam a héten, és szombaton, amikor a másodikat, az első partim kezdeteként.

vagyis ma délután örömmel fogadtam az első - és valószínűleg utolsó - másnaposságomat a héten. 

tehát olyan sokmindenről sem tudok regélni néktek, de azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy péntek este egy orosz gyerek bekéredzkedett (ez milyen hülye szó) a szobánka, hogy használhatja-e a wc-t. mi persze engedelmes ex-csatlós népként igent mondtunk és dolga végeztével pár perc erejéig szóba is elegyedtük egymással, jó kommunistákhoz illően. és egy kis komcsi zene, hogy meg legyen a hangulat :D

https://www.youtube.com/watch?v=kr3qMORtM5M

így derült ki, hogy daniel szibériából jött (mint azt a facebookról tudhatjátok) és szabad óráiban az agressive inline skating mesterségében leli örömét. azt még hozzátartozik az igazsághoz, hogy amint ezt a két információt közkinccsé tette, azonnal postoltam a közösségi szájton, hogy még közebb legyen ez a kincs. tehát akkor ő még a szobában tartózkodott, és a körülbelül 7,5 percnyi ismeretség után rá is kerestetett magára facebookon, hogy bejelöljem. habár még nem kutakodtam a közzétett fényképei között, de látatlanba bátorítok mindenkit, hogy ismerőseim között fellelve, nézzen utna a gyereknek, hátha belefut egy-egy jellegzetes szibériai agressive inline skating pályáról készült felvételbe.

ma reggel a partiból visszajövet rendkívüli szükségét éreztük, hogy - mivel a nyolcadik, vagyis a legfölső emeleten lakunk - ezúttal meghallgassuk a bal vállunkon nyugvó ördögöt és egy rövid látogatást tegyünk a hármas számú kollégiumi épület tetőszerkezetén. az elmondás alapján menőnek hangzik, de a többiek már korábban is vették a bátorságot kimászni az impozáns kilátóra, csak én akkor nem voltam velük - mivel a szakdogámat írtam, ejehaj. de a látvány tényleg lenyűgöző, a belváros romantikusan unalmas régi épületei után (prága egy kis ékszerdoboz - küldeném mindenkinek, aki érti) végre a kolosszális vasbeton panelek a szocialista realizmus nagyszerű egyszerűségében elrendezett épületegyütteseire vethettük fitalságtól szikrázó szemünk sugarát. 

és eljövendnek a vasárnap este szürke órái, mikoron gyöngyházfényű mondatokkal szórakoztatom szerény blogunk Nyájas Olvasóit.