Nyájas Olvasóink!

elnézést kérek, hogy fojton elnézést kérek, de most is elnézéseteket kell kérnem, hogy csak ilyen későn, konkrétan 12 nap elmúltával írok nektek.

mindjárt magyarázkodással, önsajnáltatással és menőzéssel kezdeném: az elmúlt egy hónapban 87.944 karaktert kellett virtuális papírra vetnem (metropolis cikk:32.976 + román újhullámos cikk:18.033 + fél szakdolgozat:36.935) nem számolva az angol nyelvű esszéket (azokból majd a félév végén csinálok egy beszámolót, külön kimelve, hogy vajon hányszor írtam le a "holocaust" és a "second world war" kifejezéseket, ugyanis érthetetlen módon csak ebben a témában nézünk filmeket a search for identity órán).

csak hogy még jobban kiemeljem a hetem tragikusságát, elmondom még, hogy csütörtökön volt, amikor az első sörömet megittam a héten, és szombaton, amikor a másodikat, az első partim kezdeteként.

vagyis ma délután örömmel fogadtam az első - és valószínűleg utolsó - másnaposságomat a héten. 

tehát olyan sokmindenről sem tudok regélni néktek, de azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy péntek este egy orosz gyerek bekéredzkedett (ez milyen hülye szó) a szobánka, hogy használhatja-e a wc-t. mi persze engedelmes ex-csatlós népként igent mondtunk és dolga végeztével pár perc erejéig szóba is elegyedtük egymással, jó kommunistákhoz illően. és egy kis komcsi zene, hogy meg legyen a hangulat :D

https://www.youtube.com/watch?v=kr3qMORtM5M

így derült ki, hogy daniel szibériából jött (mint azt a facebookról tudhatjátok) és szabad óráiban az agressive inline skating mesterségében leli örömét. azt még hozzátartozik az igazsághoz, hogy amint ezt a két információt közkinccsé tette, azonnal postoltam a közösségi szájton, hogy még közebb legyen ez a kincs. tehát akkor ő még a szobában tartózkodott, és a körülbelül 7,5 percnyi ismeretség után rá is kerestetett magára facebookon, hogy bejelöljem. habár még nem kutakodtam a közzétett fényképei között, de látatlanba bátorítok mindenkit, hogy ismerőseim között fellelve, nézzen utna a gyereknek, hátha belefut egy-egy jellegzetes szibériai agressive inline skating pályáról készült felvételbe.

ma reggel a partiból visszajövet rendkívüli szükségét éreztük, hogy - mivel a nyolcadik, vagyis a legfölső emeleten lakunk - ezúttal meghallgassuk a bal vállunkon nyugvó ördögöt és egy rövid látogatást tegyünk a hármas számú kollégiumi épület tetőszerkezetén. az elmondás alapján menőnek hangzik, de a többiek már korábban is vették a bátorságot kimászni az impozáns kilátóra, csak én akkor nem voltam velük - mivel a szakdogámat írtam, ejehaj. de a látvány tényleg lenyűgöző, a belváros romantikusan unalmas régi épületei után (prága egy kis ékszerdoboz - küldeném mindenkinek, aki érti) végre a kolosszális vasbeton panelek a szocialista realizmus nagyszerű egyszerűségében elrendezett épületegyütteseire vethettük fitalságtól szikrázó szemünk sugarát. 

és eljövendnek a vasárnap este szürke órái, mikoron gyöngyházfényű mondatokkal szórakoztatom szerény blogunk Nyájas Olvasóit.