legelső sörben hadd gratuláljak minden kedves forgalmazósnak! nagyon ügyesek vagytok, vessetek be mindent, minimum százezer néző a cél! azért remélem ti is olvassátok a blogot.

másodsörben meg röstellem magam mert majd' egy hete nem hagytam egy karakternyi nyomot se magam után a blogon (igen, móni, kevesebb, mint 11 ezret, szóközökkel). de hadd magyarázzam a bizonyítványom: épp metropolis-cikk írással vagyok (kellene, hogy legyek) elfoglalva és persze még egy normális szakdolgozat-hipotézisem sincs, szóval szegény vagyok, mint a filmszak-alagsor egere.

de végre egy jó hír: a charles university büféjében a nap minden szakaszában lehet sör kapni, még szorgalmi iőszakban is. éljenek a csehek.

tegnap egy nagyon furcsa helyen voltunk (igaz, előtte egy kellemes, ám eseménymentes házibuliban egy finn gyereknél, azért vonultunk át egy helyre, ami furcsa volt), kb hajnali kettőre értünk oda és rohadtul zárva volt, és mindenki csalódott volt, de aztán kiderült, hogy csak rohadtul úgy nézett ki, mintha zárva lenne, mert ha egy icipici csengőt megnyomtál a kapubejáró méretű ajtón kinyitotta egy bizalmatlan arcú fazon és gyorsan beterelt minket. igen, beterelt, és mondta, hogy igyekezzünk, mert nem akarják, hogy a zene kihallatszódjon. de persze az egész elsőre nagyon úgy nézett ki, mintha egy drogtanyára vagy egy szervkereskedő hálózat központjába nyertünk volna bebocsátást. tényleg. azért egy picit féltem, mert az ajtó mögött még egy függöny is volt, utána meg egy szakaszon sötétség. komolyan aggódtam a vesémért, de mivel elöl az amcsik nagyon megindultak, hát a félénk európaiak is felbátorodtak.

amúgy egy icipici hely, csak néhány asztal meg tánctér. a bizalmatlan arcú fazon pedig kedves volt. de főleg egy chicagói gyerekkel, peterrel beszélgettem a kaliforniai punkról, indie zenéről, illetve a diszkó aranykoráról a nyolcvanas években. és szereti jarmuscht és a doctor parnassust (igen, tom waits az összekötő kapocs) és érdeklődött hogy néz ki egy házibuli magyarországon, mondtam neki, hogy nézze meg a moscow square-t és megtudja, meg ajánlottam neki a taxidermiát, azt már nem a hiteles házibuli-reprezentáció miatt. fel is írta őket egy kis rózsaszín lapra, szerintem komolyan gondolta.

hatra értünk haza végül már nappali busszal, de tízkor keltünk mert csehszlovák újhullám óránk volt, megnéztük a madarak árvák és bolondokat. és ahelyett, hogy aludnék, nektek írok. remélem ezt értékelitek. kommenteljetek, ha értékelitek. ezután persze metropolis-cikkemet folytatom, és nem fogok aludni.

überjó lett a musical, tényleg.

nah szerbusztok babák.